Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Harta

 

HARTA – AMI A VILÁGHÁLÓN FÖLLELHETŐ

HARTA. Elegyes falu Pest Várm. földes Ura G. Ráday Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Sólthoz egy mértföldnyire, szõlei utólsó nemûek, nádgya 149elég van, határja szoross, és az áradások is járják.

                        Vályi András: Magyar országnak leírása (1796-98)

 

Nagy-Harta, puszta, Pest-Solt vmegyében, Pataj mellett, 5000 hold határral, mellybõl 400 hold igen termékeny szántóföld, a többi szíkes és vizállásos, sõt a nagyobb Dunaáradások még a szántóföldeket is rongálják. E puszta földesura a kalocsai érsek, de már ember emlékezete óta Duna-Pataj tartja haszonbérben.

Kis-Harta, német falu, s egy a legnevezetesebb helységek közül Magyarországban, Pest-Solt vmegyében, közel a Dunához, ut. p. Patajhoz 3/4, Pesthez délre 12 mfd. távolságra. Határa 2500 hold, és 882 négyszögöl; ebbõl urbéri beltelek 193 h., 272 négyszögöl, külsõ illetõség, minden ház után egy hold, s igy 372 ház után 359 hold, 722 négyszögöl, összes allodium 1947 hold és 1088 négyszögöl. Földjei termékenyek volnának, de helyben rétje nincsen a lakosoknak. Határában folyik a Duna, és oldalról félpatkó formában mocsár veszi körül, mellynek északi részét Hartaitónak nevezik. A falu birtokosa b. Prónay Albert. – E helység megmutatta, mit lehessen tenni kitartó szorgalom által ugy szólván semmibõl. A mostani vagyonos sõt gazdag lakosok eldõdeit gr. Ráday Gedeon nagyatyja hozta be Magyarországba, mint protestans vallásuk miatt üldözötteket, s ezeket részint nógrádi jószágaiban, részint Kis-Harta csupa mocsár lepte pusztáján telepité le, s már 1720–1724-ben a helység felépült, jelenleg pedig rendes négyszeget képzõ, csinos házakkal, egyenes utczákkal ékeskedõ, vagyonos és értelmes polgárokból álló legvirágzóbb községe Pest-Solt vmegyének. Hogy ezt nem a földdeli gazdag ellátásnak köszönhetik, láttuk fentebb a határ leirásánál, mert ez valóban igen szegény, s mégis jelenleg a 2203 lélekbõl álló község, azonkivül hogy évenként a vidékbeli pusztai földekért 40,000 vforint haszonbért fizet, 1846-ban nov. 2-kán Bojár és Mikla pusztákból 3700 holdat 203,445 pforintért örökösen megvette. De valóban bámulandó is a kis-hartaiak szorgalma. Ezek földet mivelnek; híres igen szép kendert termesztenek, s fejérre elkészítik; sok babot és zöldséget vetnek; a haszonbérlett pusztákon tömérdek lovat, szarvasmarhát, s az ujabb idõkben különösen sok birkát tenyésztenek; ezenkivül mindenféle mesterségeket folytatnak, s emlitésre méltó, hogy e vidéken a nõk mind Kis-Hartán készült rokkát pergetnek. A fentebb emlitett szorgalmas népességbõl 1799 ágostai, 365 reformatus, 13 héber vallásu s mind német, ámbár többnyire s a férfiak mindnyájan tudnak magyarul. A férfiak magyarosan öltözködnek, de a nõk csúf régi német öltönyüket renditlenül megtarták. Mind a két vallásbeli felekezetnek helyben van temploma.

               Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára (1840-es évek)

 

Harta története: A honfoglalás elõtt avarok lakták ezt a területet. Az Árpád-házi királyok idején Fejér megye solti járásához tartozott az akkori település.

Hartára vonatkozó legrégebbi írásbeli említés egy 1289 évbõl való adománylevélben olvasható. 1409-ben Egyházasharta, 1455-ben Nagy-Harta néven említik az oklevelek, ekkor Mikolai Mihály és Bálint birtoka.

A török uralom alatt 1573-ban a település, mint a Székesfehérvári vár tartozéka, még adóköteles volt, az 1686-os összeíráskor már szétdúlt, sivár helységként említik, az elnéptelenedett települések között szerepel. Az elszikesedett, mocsaras terület benépesítésére a XVIII.. század elején – 1723-24 között az akkori földesúr, gróf Ráday Pál Hessenbõl, Pfalzból, késõbb Württenbergbõl és Speyerbõl bevándorolt ágostai evangélikus és református vallású németeket telepített le birtokán. /Ráday Pál és az elsõ telepesek közötti szerzõdés 1724.junius 9-én kelt./

E ténybõl adódik a község német-nemzetiségi eredete.

 

A község gyors fejlõdése a Ráday családnak – Ráday Pálnak és feleségének Kajali Klárának – volt köszönhetõ.

Harta akkori életére vonatkozó legtöbb adat a Ráday levéltárban található.

Az evangélikus anyakönyveket 1733 óta vezették, a felekezet 1759-ben épitette elsõ imaházát, 1798-ban épület fel a templomuk.

A reformátusok 1835-38 között klasszicista stílusban építettek templomot.

A hartai római katolikus vallásúakról 1923-ig a dunapataji plébánia anyakönyveiben található bejegyzés. Az egyházközség templomát 1943 pünkösd másnapján szentelték fel és 1945 augusztusától önálló lelkészség lett.

A községet sokszor sújtotta árvíz. 1852-ben a tûzvész majdnem teljesen elpusztította. A tûzvész után alakult ki a község rendezett képe.

A XIX. század végén gróf Teleki József, az MTA, a kalocsai érsekség, Bauer Rudolf, a Magyar Királyi Kincstár, Boronkay György és Darányi Kálmán voltak Hartán birtokosok.

A községhez tartozott Dunatetétlen puszta, Érsekiharta puszta, valamint a XVI. században még önálló településként szereplõ Hartai-mikla és Hartai bojár puszták, végül a Dunapataji községtõl 1909-ben és 1913-ban átcsatolt Vejte és Pataji bojár puszták.

A Duna nemcsak veszélyt jelentett a lakosság számára, hanem sokaknak biztosított megélhetést. A századfordulót követõen kb. 140 hartai hajós állt alkalmazásban osztrák és magyar hajózási társaságoknál. Öt vízimalom is mûködött itt a század elsõ felében.

A II. világháború után az 1947-48-as évek jelentõs változásokat hoztak a falu lakosainak életében. Államközi egyezmény alapján 287 hartai német család kitelepítésére, a Felvidékrõl és a Délvidékrõl 243 magyar család betelepítésére került sor.

A szövetkezetek 1949 õszétõl mûködtek Hartán. Egyesüléssel 1975-ben két tsz maradt, a Lenin és az Erdei Ferenc Tsz. A rendszerváltás után ezek Agro-Harta és Erdei Ferenc néven tovább mûködtek, jelenleg Agro-Harta Rt. És Erdei Ferenc Kft. néven szerepelnek.

Harta első írásos említése 1193-ból való. Mátyás király és a Jagellók korában földvárra megerősített település volt. A török hódoltság másfél évszázada alatt elpusztult. Földesura Ráday Pál 1715 és 25 között evangélikus és református telepeseket hozott a német Rajnavidék Hessen-Pfalz-i területéről, később Württembergből is. A lakosság sokat küzdött a gyakori áradásokkal. A településen élők híres dunai hajósok, és az akkori dunai malmok elismert szakemberei voltak. 
A II. világháború vége nagy változásokat hozott, hiszen 287 német ajkú családot telepítettek ki, és 243 magyar családot telepítettek be a községbe. A különböző nemzetiségű lakosság sorsa a közös munka és a családi kapcsolatok révén összeforrt.

 

Harta

(Kis), nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegye solti felső j.-ban, (1891) 4402 német és magyar lakossal. H. a Duna közelében fekszik, van gőzhajóállomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. A vidék legszebb és legvagyonosabb községe, szorgalmas lakói földvimelést, állattenyésztést és ipart üznek, különösen sok kézmüves, takács, esztergályos és asztalos van köztük. A Dunán kereskedést üznek és sok malmuk van. Itt egy állami intézet van, mely a javító intézetek közé tartozik. V. ö. Pauer Gy., Adatok a Kis-H.-i kir. közvetítő intézet ismertetéséhez (Kalocsa 1886).

                                                            A Pallas Nagy Lexikona

 

Az 1715-ös összeírás:

( - -)

 

Harta

 

Here you can see the list of surnames that appear in RadixIndex databases together with the number of occurances.


Allgeier (1), Arnold (3), Bócz (1), Brenner (1), Frõhlich (1), Fröhlich (1),Gillich (3), Gottschál (1), Gottschall (3), Grõb (1), Gröb (1), Gyöngyi (1),Halmi (1), Hdi (1), Hedrich (2), Helfrich (2), Himpelmann (1), Hudi (1),Imreh (1), Kalapos (1), Kiss (2), Klein (1), Knodel (3), Kónyi (1), Krausz(1), Kuncz (1), Lauronhoff (1), Lehoczky (2), Mina (1), Muth (1), Palotay(2), Pintér (2), Polster (1), Rácz (1), Schméhl (1), Schnautigel (1),Schneider (2), Szabó (1), Szántó (1), Szeip (1), Szendrei (1), Szép (1),Szüsz (1), Taba (1), Tamás (1), Vastl (1), Vértessy (1), Wéber (1),Wiandt (3). 

---------------------------------

 

 

 

A kalocsai Viski Károly Múzeum beszámolói

hartai régészeti ásatásokról

 

Freifelt

Hartától 1 kilométerre, a Nagykékes felé vezető műút keleti oldalán, a Freifelt nevű határrészben kezdte el a helyi önkormányzat 2002 májusában azt a nagyméretű földmunkát, melynek keretében egy 20 hektáros területet rendeztek.
A tereprendezés kezdetétől felügyeltük a helyszínt. A földgépek haladásával párhuzamosan elvégeztük a terület megelőző régészeti feltárását. 
A területet három párhuzamos hát szelte át kelet–nyugati irányban és egy velük párhuzamos negyedik széle is elérte azt. A dombok tengerszint feletti átlagmagassága 95 m, ami a környék legmagasabb pontjának számít (alacsonyabb fekvésű helyen jelölték ki Harta belterületét a 18. században). A hátak között mélyebb, időszakosan víz járta medrek kanyarogtak. A feltárás során két régi meder feltöltött részletét is megtaláltuk. A hátak számos korszak emlékét rejtették magukban. A harta–freifelti régészeti feltárás összesen öt települést talált meg.
A bronzkori (késő kisapostagi – kora vatya kultúra) település (annak csak a széle) a középső hát keleti végében volt. A közel 3800 évvel ezelőtt megtelepülő népesség többnyire méhkasalakú gödreiben a sok vastagfalú fazéktöredék mellett számos nagyon szép, mészbetéttel díszített finoman kidolgozott kerámia is akadt. A középső bronzkori ember fogyasztási szokásainak bizonyítéka, hogy az egykori tárolókból szemetesekké lett gödrökben rengeteg kagylót találtunk. Az egykori házak nyomát csak néhány cölöplyuk jelezte.
Ugyanezen a háton, főleg annak déli, meder felé lejtő oldalán összeszűkülő aljú, állatcsontokban gazdag gödrökre leltünk. Az előkerült edénytöredékek a gödröket a 8. századra keltezik, amikor avarok éltek ezen a vidéken.
Talán még a 10. század végén alapították a magyarok azt a kisebb települést, melynek egyik részletét a déli háton, a műúthoz közeli részen találtunk meg. Összesen 5 db földbemélyített házat, háztartásukhoz tartozó lemélyített kamrát, tároló- és tüzelőgödröt, valamint néhány árkot sikerült feltárni. Az egykori falu legmagasabb pontján egy mély árokkal és talán sánccal kerített, keletelt bejáratú telek volt. A telek belső udvarában kettő lemélyített, tűzhely nélküli, téglalap alapú épület állhatott, és négy tároló gödör idézte még az egykori élet nyomait. Az uralkodó szélirányt figyelembe véve alakították ki a település délkeleti szélén azt a két vasolvasztót, melyek különleges leletnek számítanak az Alföldön. A vas feldolgozására utalt a házak és a gödrök feltöltéséből előkerült nagymennyiségű vassalak is.
A 12-13. században egy Árpád-kori falu volt ugyanezen a háton, de az államalapítás kori településtől néhány száz méterrel keletre. A terepbejárásokból tudjuk, hogy a hátat követve hosszan elnyúlnak a településhez tartozó objektumok. A 12. századra keltezhető néhány, az északabbra fekvő hátakon talált objektum is. A feltárt településrész egyik érdekes emléke egy olyan részben földbe mélyített nagy alapterületű épület volt, melyben a kemencével szemben egy tapasztott, oldaltüzelésű főzőállást is kialakítottak. Talán ebből a korból származik az a műhelyépület, melyben három kemence nyomát találtuk. A három kemencéből kettő biztosan egy időben volt használatban. A korszak emléke még néhány mély terménytároló gödör is. A laposabb részeken az állatok elkerítésére szolgáló, nagy, téglalap alakú karámok voltak, melyek valószínűleg szintén ehhez a periódushoz tartoztak.
Néhány újkori lelet is előkerült a lelőhelyen, ezek használati idejét jelezheti az egyik téglalap alakú, egykor talán kamraként szolgáló objektumban talált 1699-es kiadású duarius érme.
Bizonytalan a keltezése annak a négyzethálós szerkezetű árokrendszernek, mely a középső hát teljes vizsgált szakaszán megfigyelhető volt. Az északi lejtőn két párhuzamos, a délin egy árkot találtunk, melyeket rájuk merőleges árkok kötöttek egykor össze. Mindez egy egyszeri, meggondolt terv szerinti kiépítésről árulkodik.
A honfoglalás kori temető
A bronzkori településtől néhány száz méterre, a déli hát északi lejtőjén kelet-nyugat tájolású, a löszös altalajban alig látszó téglalap alakú foltokra figyeltünk fel, melyek némelyikéből a humuszoláskor állatcsontok kerültek a felszínre. Hamarosan kiderült, hogy a földben megfigyelt jelenségek egy, a magyar honfoglalást követő időszakra keltezhető temető sírfoltjai.
A feltárás számtalan új eredményt hozott. A lelőhely nem egy átlagos honfoglalás kori temetőt rejtett, hanem a régió egyik leggazdagabb 10. századi síregyüttesét. Az első sírok előkerülése után a feltárásba bekapcsolódott a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete is. A Nemzeti Kutatási-Fejlesztési Program (NKFP) keretén belül az MTA Szegedi Biológiai Központ Genetikai Intézete a honfoglaló eleink genetikai összetételének kutatását célozva meg. A három intézmény közösen végezte a feltárást és a tudományos értékelést. Az ásatás teljes időszaka alatt összesen 22 sír került elő a temetőn belül, továbbá egy különálló, melléklet nélküli sír.
A 10. század első felére keltezhető a temető. Mind a négy oldalról körbehatároltuk, tehát a feltárt két sírsor a teljes temetőt magába foglalta. Fontosságát az is kiemeli, hogy minden sírja előkerült, tehát korábbi mezőgazdasági munkálatok nem bolygatták meg a temető sírjait. A 10. század első negyedében, a szállást kialakító honfoglalók mintegy harminc évig lakhattak ezen a területen, majd a 940-es évek végén, a 950-es évek elején elköltöztek. A gazdag, valamikori középréteghez tartozó családok halottjait a hozzátartozók a szép mívű ékszerekkel kivarrt legszebb ruháikban temették el. Erre utal, a sírokban talált számtalan ezüstdísz, a halottak nyakát körbefogó ezüstcsüngős ingnyak-veretek, valamint a jellegzetesen magyar ékszerként számon tartott csüngős kaftánveretek. 
A feltárt sírok közül a 3. sír volt a leggazdagabb a közel 150 darab ezüsttárgyával. A préselt ezüst hajfonatkoronggal eltemetett női sírban veretes öv, lószerszámveretek és további mellékletek jelezték a gyászoló család anyagi jólétét. A temető további női sírjai (mint az 1. sír, vagy pedig a 4. sír halottja) szintén arra utaltak, hogy egy olyan jellegzetes Közép-Duna-vidéki honfoglalás kori temető került elő Hartán, amely gazdagságával kiemelkedik a terület 10. századi horizontjából. Ezekre a temetőkre jellemző, hogy a gazdag női sírok mellett a kevés melléklettel eltemetett férfiak, s gyermekek feküdnek. A gyermeksírok azért is fontosak, mert ezeket a sírokat az átlag temetési mélységnél magasabbra temették, ezért általában már jóval korábban megsemmisülnek, mint ahogy a régészek a területre érnek. A férfi sírok közül kiemelkedik az a lóval és lószerszámmal eltemetett harcos, aki mellé a sírba helyezték a vasmerevítésű tegezét is. Az épen maradt tegezek ritkaságnak számítanak a 10. századi temetőkben. A csont fedéllemezzel ellátott tegezben megmaradtak a magyarok hajdan oly híres és retteget – amint arra a sokat idézett középkori imatöredék is utal: „a magyarok nyilaitól ments meg uram minket” – nyilainak a maradványai is.
A lelőhely fontosságát nem csak a leletanyag gazdagsága adja, hanem földrajzi fekvése is. Bács-Kiskun megyéből sajnos viszonylag kevés teljesen feltárt 10-11. századi temető ismert. A legjelentősebb feltárt temető a Harta közelében lévő, Gallina Zsolt által feltárt homokmégyi köznépi sírmező. A hartai temető leletanyaga fontos, új történelmi és régészeti információkkal fog szolgálni a korszak kutatói számára.

Irodalom: Kustár Rozália – Langó Péter: Ezüstbe öltözött lányok. Honfoglalás kori sírok Harta határában. Kalocsa, 2003 (Kalocsai Múzeumi Kiskönyvtár 7. – Szerk: Romsics Imre)

 

 


 


 

Szülei lyuk

2003. 08. 21 – 2003. 11. 14. között Harta – Szülei lyukon tártuk fel egy 4193 m2 felületű szarmata településrészlet 184 objektumát: 129 gödör, 26 cölöplyuk, 4 ház, 3 kút, 3 füstölő, 19 újkori objektum.
Az objektumok jelentős része szarmata kori (3-4. század): 165 db. Jól elkülönült a terület ÉNy-i részén egy a 18-19. század fordulójára keltezhető teleprészlet: 19 objektum. A legtöbb objektum méhkas alakú gödör, melyek a település gabonatároló vermei voltak. Szép számmal bontottunk ki tölcséresen szűkülő illetve meredek oldalú szemetes gödröket is. Egy három objektumból álló füstölő részletét is feltártuk.
A négy szarmata házból kettőt tudtunk csak kibontani teljesen, mivel a másik kettő mélyen benyúlik a töltés alá. A két teljesen feltárt ház egyike fűtés nélküli, félig földbe mélyített cölöpszerkezetes gazdasági épület. A másik (32. objektum), szintén félig földbe mélyített lépcsős ágasfás, szelemenes kemencés lakóház. A település ivóvíz ellátását a három tölcséresen szűkülő kút biztosította.
A leletanyag döntő többsége kerámiatöredék. Kézzel formált, rosszul kiégetett darabok, szürke, gyors korongolt helyi készítésű cserepek, de sok a római importból származó fazéktöredék is.
Az állatcsontok marha és ló tartására utalnak. Viszonylag kevés az őrlő vagy fenőkő darab, azonban majd minden gödörből kerültek elő salakdarabok. Ugyanez mondható el a csiga- és kagylóvázakról is.
Ékszer csak a 18-as gödörből került elő, egy erősprofilú bronzfibula.

 

 

 

Ritka régészeti leletek Hartán

Ritka régészeti kincsekre bukkantak nemrégiben a hartai határban. Az 51-es út korrekciójához szükséges földet a Duna menti községhez tartozó Freifelt-dűlőből kívánták kibányászni, ehhez azonban a régészeti szakhatóság engedélyére is szükség volt. Mielőtt ez év májusában a markológépek munkába álltak volna, régészek tartottak terepszemlét a húszhektárnyi területen. Nem kis örömükre több olyan jelet találtak, amelyből arra lehetett következtetni, hogy a területen húzódó két dombháton bronzkori és Árpád kori települések maradványait rejti a föld. Kustár Rozália, a kalocsai Viski Károly Múzeum régésze kezdte meg a feltáró munkát. A kutatóárok ásásakor kiderült, hogy mindkét dombon a humusz alatt viszonylag épségben megtalálhatók a települések nyomai. Megtalálták néhány ház földbe mélyített részeit és a közelükben lévő tárológödrök maradványait, amelyekben terményeiket tartották az egykor itt lakók.

   

Az ásatás során az egyik dombhát keleti részén előkerültek egy 3500 éves bronzkori település emlékei, amelyek nagy része még feltárásra vár. Ugyanezen a dombon az avarok telepedtek meg újra a VIII. században, a gödrökben megtalált állatcsontok, díszes kerámia- és úgynevezett sütőharang-töredékek jelzik egykori jelenlétüket. Jellegzetes leletek hiányában pontosan még nem állapítható meg, de feltehetően avar vagy középkori eredetű az említett dombon végighúzódó árokrendszer, amely az elkerített telekrészekkel tervezett településszerkezetre utal.

A legnagyobb értékű felfedezésnek a kutatott terület szélén megtalált honfoglalás kori úgynevezett kiscsaládos temető számít. Az itt folyó kutatásba Langó Péter régész vezetésével az MTA Régészeti Intézete is bekapcsolódott. - A munka jelentőségét az adja, hogy először adódik lehetőség a megyében egy ilyen temető teljes feltárására és tudományos igényű dokumentálására - mondja Kustár Rozália. - Az akkori temetkezési szokásoknak megfelelően a halottakat legszebb ruhájukban helyezték örök nyugalomba. A sírok kibontásakor érintetlen állapotban kerültek elő a X. századi viselet jellemző fej- és ruhadíszei. Helyenként a textil-, illetve egyéb szerves maradványok egy részét is megőrizte a föld. Temetéskor a koporsóra tették a lószerszámmal, kengyellel együtt a halotti tor alkalmával elfogyasztott ló lenyúzott bőrét, amelyben benne hagyták a fejét és négy lábának alsó részét. Az említetteken kívül még két középkori falurészlet rajzolódott ki a területen.

Az egyik település egy nagyobb, megerősített udvarházból és több egyszerűbb külső kemencés házból állt. A házak közelében és a domb lejtőjén néhány állattartásra szolgáló karám nyomát is meglelték. Mellettük, az uralkodó szélirányt figyelembe véve két kovácsműhely helyezkedett el. Ezek az első ilyen jellegű emlékek az Alföldön. Az izzító- vagy olvasztókemence, a munkagödrök és a feltárt településrészlet teljes területén talált tetemes mennyiségű vassalak arra utal, hogy az egykori lakosok egy része vasmegmunkálással foglalkozott.

A dombhát legmagasabb pontján, a kisajátított terület keleti szélén ugyancsak egy Árpád kori település maradványait találták meg. A méhkas alakú tárológödrökben, amelyek később konyhai hulladékkal töltődtek fel, sok edénytöredék, állatcsont és néhány tönkrement használati eszköz gyűlt össze. Ezek számos információval szolgálnak a régészek számára, mert következtetni lehet belőlük az akkori életmódra és étkezési szokásokra. Az ásatás vezetője elmondta, hogy a megtalált településeknek csak egy-egy részlete esik a most feltárt területre. További értékes leletek kerülhetnek elő a környező szántókon, mivel a vízfolyás melletti dombok mindig kiváló életteret kínáltak az embereknek.

Kustár Rozália szerint a hartai lelet azért is képvisel különleges értéket, mert a Duna menti területeket eddig még nem igazán kutatták, s most kiderült, hogy számos kincset rejthet ez a vidék. Nemcsak a régészet számára jelentős ez a mostani felfedezés, hanem lényeges adatokkal egészítheti ki a társtudományok, mint például az archeozoológia, archeobotanika eddigi ismereteit. A megtalált emlékek épsége és hatalmas tudományos értéke pedig annak köszönhető, hogy nem véletlenszerűen kerültek elő, mint általában, hanem a szakemberek állandó jelenléte és áldozatos munkája révén. Ez a fajta törvényi előírás és gyakorlat megkönnyíti a régészek munkáját, ugyanakkor a földben megőrzött érintetlen leletekkel gazdagodnak múltunk emlékei.

 

                                                                                               (http://nol.hu/archivum/archiv-80974?ref=sso)

 

------------------------------

HARTAI RÉGÉSZETI LELETEK

 

Bödönhajó

2003-ban a Bács-Kiskun megyei Harta határában, a Duna-mederben egy fatörzsből kifaragott, úgynevezett bödönhajóra bukkantak. A mintegy nyolc méter hosszú vízi jármű vélhetően a 18. században készülhetett.

A lelet kimentésekor a szárazság miatt elsődleges szempont volt a megfelelő körülmények megteremtése, így azt ideiglenesen a hartai helytörténeti gyűjtemény udvarán kiásott “medencében” helyezték el, fóliával takarták le, majd vízzel árasztották el.

A leletről ismeretes, hogy annak idején meglehetősen hosszú ideig lehetett használatban, ugyanis több javítás nyomát őrzi. A kiigazítások egy része még faszögeléssel történt, illetve van egy olyan javítási rész, ahol már vasszögeket, kovácsoltvas szögeket is alkalmaztak. Az eredeti szögelésből azonban arra lehet következtetni, hogy a bödönhajó a XVIII. században készült.

 
 
Hagyományos fahajó

A bödönhajó felfedezésekor a régészek bejárták a környéken a folyóparti részt, ekkor bukkantak rá egy másik, hagyományos fahajóra. A palánkot a bordákhoz kovácsoltvas szögekkel rögzítették, ami azt jelenti, hogy nem XIX. és főképpen nem XX. századi készítésű, vagyis történeti hajóroncs került elő.

 

Csapolt gerendafaborda

Ugyanarról a zátonyos Duna-részről, ahonnan a bödönhajó is előkerült, egy –korábban valószínűleg vízimalomhoz tartozó - csapolt gerendát és egy fabordát is találtak. Nyilván a környéken található az a hajó is, amelyről származik, hacsak nem semmisült meg teljesen az iszap fogságában. A borda különlegessége, hogy csak faszögek találhatók benne, amiből az a következik, hogy régebbi a másik hajóroncsnál.

                                                    Forráswww.hartaweb.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.